A Távol-Kelet és Európa között az északi jeges vizeken át majdnem két héttel és több mint 7000 km-rel rövidebb lenne a hajóút, mint a frissen átadott és kibővített Szuezi-csatornán. Az orosz jégtörők és hadihajók iparkodnak, a kínaiak érdeklődnek, a nyugatiak gondolkodnak…
Nézzük sorban a híreket: 2013-ban szolgálatba állították az orosz Pjotr Velikij (Nagy Péter) hadihajót, ami a szovjet idők után először indult útnak az északi sark felé, jelezve Oroszország egyértelmű érdeklődését a térségben. A hajó szinte bármennyi időt képes elölteni a tengeren a jeges, zord körülmények ellenére is, és most ne is beszéljünk az iszonyatos fegyverarzenáljáról. Pár hónappal később, 2014-ben hadrendbe állították az első, negyedik generációs orosz atom-tengeralattjárót, majd mindjárt bejelentették, hogy 2020-ig nyolc hasonlót építenek. Az orosz érdeklődés nem új. A szovjet időkben a birodalom sokat tett azért, hogy tengeri hatalmát egyértelművé tegye és a területet maga számára aknázhassa ki. Bár az első nagy jégtörő, az 1959-ben vízre bocsátott Lenin útjai óta sok víz megolvadt az Északi-tengeren, az egykori szovjet magabiztosság 1989 után befagyott. A 2000-es évek második felétől az orosz jelenlét azonban egyre erősebbé válik. Jól szemlélteti ezt, hogy az éppen 1989-ben elkezdett 50 Let Pobjedi jégtörőt 2007-ben fejezték be. Kellenek ezek a hajók, merthogy Vlagyivosztok és Szentpétervár között (erre a szerény 14 ezer mérföldre) azért még az év nagy részében szükség van a jégtörőkre. Épülnek is az új generációs atommeghajtású jégtörők, melynek első példányát az orosz LK-60YA program szerint másfél év múlva kell vízre ereszteni. Egy hajó nem hajó, de az oroszok nem is egyben gondolkodnak. Tucatszámra rendeltek meg hasonló hajókat orosz gyáraktól. Talán nem érdektelen megjegyezni, hogy az atomjégtörő flotta üzemeltetése az Atomflot vállalat feladata, ami természetesen állami kézben van. Ja és a Roszatom része.
Bizony, (ukrán válság, amerikai palagáz ide, vagy oda) nem érdektelen Oroszország számára a sok milliárd tonna (!) kőolaj és több tíz trillió köbméter földgáz a térségben, ahogyan az Európának sem jelentéktelen hajóút, ami talán a jövő új selyemútja lesz. Hogy éppen mennyire jönnek össze leginkább a hajóút kihasználásában az orosz és kínai cégek, ezt most hagyjuk. Még a jövő zenéje, bár a nyugati bojkott miatt (ld. ukrán válság) állítólag mostanában többször jönnek össze egy meleg teára és finom szerencse sütire.
Pár hónapja, júniusban az orosz haditengerészet a Barents-tengeren gyakorlatozott.Persze volt norvég-orosz gyakorlat is, egyszerűen mert fontos, például egy olajkatasztrófa kezelésében. Nem kell tehát mindjárt konteót gyártani, de a higgadt szaklapok szerint is Oroszország valóban világossá kívánja tenni jelenlétét a térségben. A sarkkörön túl megszaporodtak az orosz hadihajók, már nem csak dekkolnak egy-egy északi kikötőben, hanem ki is futnak, sőt áprilisban az orosz légierő is gyakorlatozott a Barents-tengeren.
Most jönne az, hogy itt a vég, jön a keleti, meg az északi szél és na ugye, az oroszok erősek. Ráadásul már megint itt vannak a spájzunkban. Jó is lenne, most végre nyerhetünk ezen mi, magyarok is valamit. Valószínűleg az orosz, kínai cégek nyernek vele, Európában meg a németek, a hollandok és a dánok. Meg még talán mások is, mi aligha. Főleg, hogy az előzőek előnyben vannak hozzánk képest és még többen is, össze is tartanak (mert van mondjuk kivel)… Mert ne gondoljuk, hogy a Nyugat meg csak néz nagy szemekkel, válságába punnyadt, bürokratái veszekedésétől még csak meg sem látják azt, amit mi itt titokban leírtuk. 2017-től például érvénybe lép a Polar Code, az északi vizeken hajózók nemzetközi kódrendszere. A hajók és legénységük biztonsága, a változó sarkköri környezetben fenntartható hajózás témaköreiben sorra tartanak magas színvonalú konferenciákat egyetemek, nemzetközi intézmények, cégek sokasága foglalkozik most ilyesmivel. Apróságok, de a radar is az volt 1940-ben a sokkal látványosabb Stukához képest.
Érdemes azért figyelni az északi vizekre. Nem valószínű, hogy jelentéktelenné tenné a szuezi forgalmat, a román Constantát, a görög kikötőket, legfeljebb tovább erősíti az északiakat, a hollandokat, németeket, skandinávokat. Mielőtt gyorsan konteókat gyártanánk és elragadtatnánk magukat az orosz fölénnyel, a kínai tengeri selyemúttal, azért érdemes észben tartani: egy teljesen normális gazdasági verseny folyik. A nyugatiak a civilség szellemiségét hozzák, a kínaiak a konténereiket szeretnék, az oroszok meg a szokásos, drága hadihajóikat.
Mondjuk nagy sebességű vasútvonalak az európai kikötők felé, támogatott dunai hajózás, hogy az árukat mondjuk a csepeli kikötőből dobják szét Közép-Európa tengertől távolabb eső városainak, az talán nem lenne rossz…
