Kína a görög kikötőkből Budapesten át árasztaná el áruival Európát? A BBPP-tengely – amit most találtam ki -, mármint a Budapest-Belgrád-Pireusz-Peking tengely úgy tűnik, napjaink egyik legfontosabb kínai gigaprojektje lehet. Most a Görögországot hitelezők is rátettek egy lapáttal. A görög tengerészet simán elvérezhet.
A görög kormány és az országot finanszírozó nemzetközi hitelezők augusztus elején újabb, 86 milliárd eurós mentőcsomagban állapodtak meg. Az intézkedések megkövetelnek egy új, ám nagyon fontos változást, ami a tengerészeti cégeket sújtja. A hajótérre vetnek ki adót, ami érzékenyen érinti a ma is hatalmas görög tengerészetet. Merthogy nagyjából 200.000 ember él Görögországban a tengerészetből.
A görög cégek jelezték, hogy simán átteszik székhelyüket másik országba. Az éppen ilyen jellegű ügyletekről, off-shore paradicsomáról híres Ciprus éppen közel van és még görögül is sokan tudnak. Persze utóbbi lényegtelen. A tengerészet nyelve úgyis az angol, és ha nem is emiatt, bizony, az üggyel Nagy-Britannia is nyerhet, ahová a piaci sejtések szerint szintén sok görög cég vándorolhat. A helyzet bonyolult, mert a hajózási vállalatot bárhol begyezhetik, a hajók legfeljebb görög helyett egy másik, „olcsóbb” lobogót húznak fel. Ez ismert, rutinszerű dolog. A tengeri hajózás minden szabályozás ellenére is egy erősen liberalizált tevékenység és minden bizonnyal az is marad még jó sokáig. Hogy a hajó osztályozó intézete mondjuk olasz, a tulajdonosa görög, a lobogója ciprusi, a legénysége indiai senkit sem fog érdekelni ezután sem. Kivéve persze a görög adófizetőket. Hogy az új adóból mennyit fog profitálni az államháztartás, azt nehéz volna megjósolni. Hosszú távon aligha fog.
Görögország eddig sokat nyert azzal, hogy számtalan cég működött görög lobogó alatt. Görög tulajdonosok működtetik a világ teljes tengeri kereskedelmi hajóállományának közel 20 %-át (!). A tengerészet a Shipping Herald szerint eddig a görög gazdaság 7,5%-át adta. A társadalmi változókról ne is beszéljünk, az említett közel 200.000 ember, aki közvetlenül ebből az iparágból nyerte megélhetését nem kevés. Főleg, ha családokban számolunk. Egy részükre biztosan nem lesz szükség idővel. Szó sincs katasztrófáról, ekkora iparágra újabb adót kitalálni teljesen érthető az országot hitelezők részéről. Rövidtávon ők biztosan nyernek vele. A görög tengerészet biztosan nem.
Viszont a görög hajózásban, közlekedésben, logisztikai szektorban egyre erősebb kínaiaknak itt is csurranhat-csöppenhet valami. A görög-kínai kereskedelem évek óta jól pörög. A görög hajóépítésbe, kikötők üzemeltetésébe, hajózásba, turizmusba, vasutakba Kína óriási pénzeket kezdett belepumpálni. Hogy a görög kikötők lennének a modern selyemút egyik fontos végpontjai, az egyelőre nem dőlt még el, de úgy tűnik, egyre több minden segíti, hogy így legyen. Tegyük hozzá, a hangzatos kínai beruházások egy része mindig mintha csak kommunikáció lenne. Az azért tény, hogy a görög állam és Zhang Dejiang miniszterelnök-helyettes által személyesen aláírt, 2010-es tervekből éppen a tengerészeti vonatkozású fejlesztések váltak valóra. A pireuszi kikötőt csúcsra járatták, sőt bővíteni kell, hogy fogadni tudja az egyre több kínai árut.
Akkor Xi Jinping új „tengeri selyemút” építéséről szóló nyilatkozataira reflektálva Emmanuel Stantzos, a görög gazdasági miniszter ezt mondta: „Görögország lehet a kínai áruk kapuja a Mediteránneum és Európa piacai felé.”
És itt bizony Budapest sem mellékes. 2013 végén a Szijjártó Péter által vezetett magyar tárgyalódelegáció a kínai Nemzeti Fejlesztési és Reform Bizottsággal a Budapest-Belgrád vasútvonal fejlesztéséről tárgyalt. A 2,89 milliárd dolláros beruházás stratégiai célja az, hogy Magyarország is tranzit ország lehessen a Balkánra érkező hatalmas kínai árudömping hosszú útjában. Li Ko-csiang kínai, Ivica Dacic szerb és Orbán Viktor magyar kormányfő a Kelet-Közép-Európa–Kína csúcstalálkozón állapodtak meg a Budapest–Belgrád vasútvonal felújításáról. Idén nyáron a budapesti külgazdasági tárca bejelentette, hogy még 2015-ben elkezdődhet a felújítás, ami a 166 kilométeres magyar szakaszon 472 milliárd forintba fog kerülni.
Ugyan a görög politika komoly bizonytalansági faktort jelent, jelenleg mégis úgy tűnik, a vasút hamarosan nagy sebességgel fog dübörögni errefelé a kínai árukkal. A politikai bizonytalanságra elég annyi utalás, hogy év elején a Sziriza vezette görög kormány első intézkedései között kívánta leállítani a pireuszi kikötő privatizálását, ami veszélybe sodorta volna a vasúti projektet is. Dávid Ilona, a MÁV elnök-vezérigazgatója még két éve úgy nyilatkozott a Heti Válasznak: „Ha sikerülne Szerbiával közösen felújítani a Budapest–Belgrád vasútvonalat, akkor az áru felénk jönne, s Magyarország lehetne az elosztóbázis."
A malmok lassan őrölnek Budapesten, Belgrádban, Görögországban, de még Kínában is. Egyelőre mégis úgy tűnik, a vasúti szerelvények viszont 160-nal fognak dübörögni Budapestre a görög (kínai?) Pireuszból. És egyre inkább úgy fest, oda sem görög lobogó alatt fognak már megérkezni a konténerek.
